Zsoltinak:kérlek olvasd el!

Nem tudom, hogy neked most mennyire fáj ez a dolog de csak annyit tudok mondani, hogy talán így jobb lesz és remélem sikerül megtalálnod tényleg azt a különleges lányt.Én szurkolok a dologhoz.Remélem,hogy átgondoltad az elmeneteled és beláttad nincs semmi értelme.Tudom elmondtad miért is akarsz elmenni én értem de akkor sem kellene ezt tenned.

Honnan gondolom, hogy olvasod ezt? Ahogy te mondanád érzem.Nem tudom, hogy valaha beszélünk e még,mert azt mondtad akkor beszélünk utoljára és tudom te nem szeged meg a szavad.Láttam fent voltál MSN-en de tudd én sosem fogok rád lépni,mert nem akarom, hogy megszegd az elveid.De ha egyszer rám írsz én is válaszolok.

Nagyon sajnálom tényleg, hogy így alakult az egész.De volt amiben te sem engedtél és én sem és végül ez lett a következménye.

Én most már jól vagyok.Tudod amíg bizonytalanság volt és nem is tudtam mi lesz a dolgokból borzasztó beteg voltam.Enni sem bírtam,inni sem volt kedvem aludni sem tudtam,minden csupa halál vággyal volt átitatva.Most már tudom így jobb ezért én jobban vagyok már.Szinte,mint régen.Bár olyan már nem leszek,mert megváltoztattál.

Jobb ember lettem neked hála.Köszönök mindent.Megtanítottál igazán szeretni,arra, hogy a kimondott szónak felelőssége van és még sorolhatnám mennyi mindenre.Csak annyit tudok mondani sosem foglak elfelejteni és, hogy egy értékes embert ismertem meg benned.Te tényleg egy különleges fiú vagy.Nincs még egy ilyen hiába is mondod, hogy van,mert nincs.Sokat hallottam arról, hogy milyen tüzessek a Francia fiúk és te ezt be is bizonyítottad.Csodálatos vagy.

Köszönöm még a reményt:
A Francia kis körútról.Tudom ha összejött volna csodálatos lett volna veled.Remélem nyárig megtalálod azt akivel el is mész.Arról,hogy elakartál volna jegyezni csak annyit tudok mondani,hogy gondolkodás nélkül lettem volna a jegyesed sőt hozzád is mentem volna bármikor.Hidd el a boldogságomhoz nem kelett volna Franciaország,gyűrű:csak te kellettél volna.Ugyanolyan boldog lettem volna veled a járdán üldögélve és a kezedet fogva mintha a Francia riviéra partján lettem volna.

Arról,hogy mit érzel most már irántam nem tudhatom de azt tudom, hogy régebben mit éreztél.Tudod mondtam, hogy odavoltam az egyik rokonodért.Nem leszek adósod a Tomiért voltam oda de hála neked már kiszerettem belőle.Te is így voltál az egésszel szerintem.Te nem engem szerettél hanem egy ábrándot.Tudom milyen az.Én is így szoktam lenni a dolgokkal.Tudom, hogy az érzéseidet nekem tulajdonítottad de szerintem többet éreztél, mint ami valós volt.Megismertél egy kedves csajt akivel elképzelted milyen is lenne és beleszerettél.

Mielőtt megint RÍ-znél én nem így jártam.Én tényleg téged szerettelek.A gondolataidat,a mondataidat,a lényed...Nem azért akartam veled soha sem találkozni, hogy megnézzem tényleg az vagy e aki a képeken van hanem azért, mert az érzelmeimhez egy arcot akartam kapcsolni amit már láttam.

Nem lettél a blogomban egy memento hiszen akit az ember szeret abból akkor sem lesz emlék ha az élet úgy hozza nem lehetnek eggyütt.Talán ha máshogy alakult volna minden oldalamon te szerepelnél de be kell látni tovább kell lépni,hiszen te nem jössz le Pécsre,lehet, hogy elmész Franciaországba,találsz valaki mást,én pedig beletörődtem a döntéseidbe.

Már nem tudok mit mondani.Tényleg nagyon sajnálom,légy boldog,köszönök mindent,remélem egyszer majd megbocsájtasz nekem.