Jöttem hazafelé,sírtam.De ezt nem látták,magamban sírtam,a lelkem zokogott majd nem bírtam könnyeimmel és elszabadult minden.

Ennél elbaszottabb napom már nem hiszem,hogy lehet.

Még mindig a tegnap ill. az előző néhány nap hatása alatt állok.Most is remegek ahogy írom a dolgokat,de hiába még mindig ideges vagyok.

Alig aludtam.Fél 3 volt,hogy lefeküdtem,reggel meg hiába ébresztett a mobilom inkább kinyomtam aztán bealudtam.7-kor keltem szóval eleve minden kapkodással kezdődött.Már ekkor szarul éreztem magam(nem is kicsit).

Beértem a suliba ahol az órákon majdnem bealudtam ráadásul rettentően elkezdtem szenvedni.A fejem szét megy a torkom is fáj,a szívem félre ver szóval van itt minden.Nagyon leprán voltam(vagyok) ezért elkéretőztem ofő-től.Elengedett.


Haza felé már nem bírtam magammal.Az egy dolog,hogy testileg szenvedek de sajna lelkileg is.Annyi minden kavargott a fejemben.Minden ami eddig történt az életembe és tudtam,hogy sírni fogok.De tartanom kelett magam,mert múltkor is a punkok majdnem kicsináltak.


Komolyan mondom most már ott tartok,hogy nem merek az utcán az emberekre nézni.Minek? Mert csak a gyűlöletet látom rajtuk,ha szembe jön valaki inkább a földet nézem,minden pillantásuk fáj.Most is a földet vizslattam.Közben cikáztak a gondolataim mi a francnak is vagyok én?Csak szálka vagyok a legtöbb ember szemében.Egy "a sok buzi emos(még a hideg is kiráz ahogy azt írom emos,ILYEN NINCS) közül aki csak szenvedni tud,meg kárt tenni magában".


Jöttem és minden lépéssel a zokogás felé közelítettem.Bellül sírtam de nem hagyhatom,hogy ezt más is lássa.De amint beértem a folyosóra már nem érdekelt senki és semmi és sírtam,mint aki még sosem sírt.


Miért?Engem az élete csak kínoz.Élnem kell de minden nap megis halok és hagyja ez a rohadt élet,hogy másnap felkeljek és ellölröl kezdjek mindent:remény majd csak szenvedés jut nekem,ami jó azt is elakarják venni.


Most,hogy kisírtam magam és egy tucat emo számon túl vagyok már jobban vagyok(lelkileg).Mindenkivel közölném,hogy nem a halálról hallgattam számokat hanem épp ellenkezőleg.Arról,hogy ami nem öl meg attól csak erősebb leszel,az életet nem szabad sosem feladni.Köszi Jared és AFC.

Gondoltam e már arra,hogy kinyírjam magam?

Nem is egyszer sajnos időnként amikor ennyire mélyponton vagyok felmerül a gondolat.Ha nem hagyják,hogy feldolgozzam a dolgaim akkor sajna mindig idáig jutok.A gondolatnál nem jutok tovább,magamban nem tudnák kárt tenni.Csak azt szajkózom bár döglenék meg.De amint sírtam egy jót már a gondolat a múlté.

AZZAL,HOGY MEGÖLI VALAKI MAGÁT SEMMIT SEM OLD MEG CSAK ELMENEKÜL A PROBLÉMÁI ELŐL ÉS AZOKRA HAGYJA A MEGOLDÁSUKAT AKIK TÉNYLEG SZERETTÉK ŐT AMÍG ÉLT! SENKI SE CSINÁLJON SEMMI BAROMSÁGOT!

Elkéne mennem orvoshoz(házi orvos).Tudom,hogy a fizika panaszok lelki eredetűek ezért nem szoktam orvoshoz járni inkább lelkileg helyrehozom magam és akkor fizikailag is jobban leszek.Meg eleve én,hogy üljek be egy rendelőbe? Ott kis gyerekek vannak a szüleikkel és én mit kapnák mindenkitől,hogy megrontom a gyerekeiket a jelenlétemmel vagy mit tudom én.Meg az sem hiányzik,hogy rám néz doki sokkot kap,látom rajta de azért kedvesen mosolyog majd amikor megyek ki azt halljam,hogy hogy lehet így élni.Szerintem képes lenne elküldeni dili dokihoz.


Tudom nem ártana néha nekem egy pszichológus de ebben a mai világban mindenkinek kellene.Csak az emberek szerint egy emonak azért kell,mert érdekesen néz ki ill. vállalja az érzelmeit.

NEM VELÜNK KELL FOGLALKOZNI HANEM A SOK PERVERZ BETEG ÁLLATTAL AKIK GYEREKEKET RONTANAK MEG!

Én el sem mennék ilyen helyre bezárnának örökre.Valaki is ebből a blogból csak a szomorú részeket olvassa vagy csak ezt az azt hiszi,hogy szihopata vagyok.Pedig nem, csak az élet szeret játszani velem.Meg eleve annak a másik embernek aki nem is ismer mi a franc köze van ahhoz,hogy engem mi bánt.Arra ott vannak a barátaim.

Köszönöm nekik,hogy vannak.Bár sajna megfogyatkoztak,mert sokan elköltöztek meg minden.De azért néha sikerül újakat szerezni(Gábor,Csillagszemű,Nyugalomhirnöke).

Remélem végre nem kell többet szenvednem!