Esti pánikroham

Estére már olyan mértékben kivoltam idegileg,mint még soha.Megviseltek az elmúlt napok.Megviselt,hogy Zsoltit elüldözték és este már a depresszió mély szakaszában voltam és akkor még le is basztak...mondjuk megérdemeltem. Elkezdtem magyarázni,hogy miért kell ennek velem történnie.Folyamatban halottakkal álmodok...Petrik azt mondja maradjak,mert minden rendbe jön viszont Bence azt,hogy menjek,mert jobb lesz így(Bence egy olyan fiú akit sajnos életében nem ismertem pedig biztosra veszem,hogy jó barátok lehettünk volna).Mondtam szüleimnek ,hogy talán jobb lett volna ha az autó balesetemben ottmaradok a kocsiban,akkor nem lenne velem ennyi gond és nem idegesítenék senkit a jelenlétemmel.

Mindenkinek felhívom a figyelmét a depresszív szakaszban nem gondolkozok csak mondom a magamét,nem akarok senkit megbántani de olyankor nem vagyok önmagam. Tudom,hogy van miért,kikért maradnom.Itt van a párom,a szüleim,a hugom,egyes rokonok...a barátaim.Jaj.Merre vagytok emo slep? XD Annyira hiányoztok 1000 éve nem taliztunk:(Amióta Petrik meghalt már semmi sem olyan.Mi is megváltoztunk,mondjátok ezt nekem is,hogy olyan önfeledt sose leszek,mint vele voltam....Olyan nem is lehetek de más lehetek. Olyan szintű rohamom volt....Nem kaptam levegőt és ettől csak még jobban pánikoltam.A gépnél hugim volt és szólt a Zsoltinak,hogy nagyon nagy baj van.Az egyetlenem egyből felhívott és megnyugtatott és a hitem is visszatért:)Köszi Bambi nélküled megfulladtam volna ez biztos:D De te vigyázol rám és nem hagyod,hogy bajom essen.