A dohányzásomról

Olvastam kedvesem bejegyzését és úgy éreztem mivel engem érint meg ezzel a bejegyzésével hát reagálok rá. Elmesélem mikor és miért is kezdődött nálam a dohányzás amit azóta nagyon lecsökkentettem,de nem voltam eddig képes letenni és nem tudom képes e leszek rá végleg. Kezdem a legelején mikor és miért is szoktam rá a dohányzásra. Anno általános iskolás koromban az osztályfőnökünk osztálykirándulást szervezett Sátoraljaújhelyre hát és hova nem a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárba. A gyár látogatás alkalmával a gyár vezetője minden diáknak és tanárnak 1 karton piros Symfoniát (ez volt akkor a legerősebb cigi ami létezett) azaz 10 doboz cigit adott "ajándékba" igaz a gyerekeknek (12 évesek voltunk) a lelkünkre kötötte,hogy a szüleinknek adjuk ajándékba és ne mi szívjuk el. Hát gondolhatjátok mi lett a vége:-)Amint visszamentünk a szálláshelyünkre mindenki elment az erdőbe vagy a szállásunk háta mögé és már pöfékelt is füstölt mindenki. Aki már szívott cigit azért,hogy lássák a többiek ők a "nagy menők" aki pedig nem ahogy én sem azért gyújtott rá,hogy a többiek ne közösítsék ki,hogy mennyire nyúl vagy gyáva. Így én is bagózni kezdtem igaz amint elfogyott a 10 doboz cigi leálltam és egészen addig amíg be nem vittek katonának nem is gyújtottam többet rá.


Nem tudom a blog olvasói közül ki volt katona és ki nem,de én voltam és kemény 1 évet nyomtam le a katonaságnál és ez alatt az idő alatt az embernek őrségben és a sok fizikai és lelki teher alatt nem volt más választása ha nem akart megörülni dohányzott. Én is így tettem hiszen olyan helyen teljesítettem szolgálatot ahol a mai fiatalok közül senki nem hiszem,hogy elviselné és beleörülne. Olyan helyen lenni egy bunkerban egy sziklában ahol nincs ablak sem semmi csak mindenhol a szikla vesz körül azt hiszem becsavarodna. Miután leszereltem abba hagytam a dohányzást egészen addig amíg meg nem halt az akkori kedvesem és ez annyira megviselt,hogy nem tudtam cigi nélkül megoldani. Aztán végül rajtam is maradt a dohányzás hiszen az életben sok konfliktusok családi viták vagy perpatvarok mindig újra és újra megadták azt a löketet ami miatt a cigizést folytattam,hogy feldolgozzam a dolgokat. Sajnálom,hogy ezzel a kedvesemnek okozok problémát és gondot hiszen eszem ágában sincs neki soha semmiben sem ártani.

Nagyon szeretem Adélt és próbálok leszokni a dohányzásról,de ez nem olyan egyszerű hiszen azt mondja a cigi halált okoz,de annak elvétele is okozhat halált sőt ez még gyorsabb lefolyásút is amit a nikotin megvonása okozhat. Az a sok mondogatás,hogy ha valaki dohányzik nem lehet gyereke meg beteg gyereke lesz csak szóbeszéd és hülyeség hiszen itt van az élő ellen példája az én gyönyörű kislányom Vivien aki idén 2009.januárjában ünnepelte a második születésnapját és gyönyörű kislány minden betegség vagy baj nélkül. Illetve a másik kép is igazolja lehet élni 100 évet is cigivel együtt én pedig nem is akarok addig élni elég lesz a fele vagy 60-70 év.

Ebből is látható nem a dohányzás jelenti az életben a legnagyobb problémát. Én megérteném Adélt ha mondjuk iszákos és részeges lennék hiszen az ilyen emberek verik a családjukat sőt sok esetben tragédiához is vezet az alkohol,de olyat még nem hallottam,hogy valaki dohányos állapotában összeverte a családját vagy megölte volna. A dohányzással magamnak ártok és úgy,hogy tiszteletben tartok vele másokat ami azt jelenti,hogy Adélnál a lakásban soha nem gyújtok rá egyetlen cigire sem vagy ha éppen vele olyan helyen vagyok ahol ez nem megoldható hiszen ha rá szeretnék gyújtani minden esetben kimegyek az utcára a lakásból és nem azt füstölöm össze, hogy az bármilyen módon is irritálja Adélt. Nem akarom Adélt elveszíteni,mert nagyon szeretem őt,de amit az elhidegülésre mondtam az valóban létező tényező és már megtörtént eseményt dolgoz fel az életemben. Volt akivel szakítás és elválás lett, mert ő nem tolerálta a cigarettát én pedig nem tudtam tolerálni azt amit ő tett így jobbnak láttam és békében elváltunk egymástól. Ha valakinél nem vagyok 100%-os és ezt érzem nála bármiben is akkor én ott nem zavarok többet vagy rontom neki a levegőt hanem szép csendben odébb állok,hogy ezzel is igazoljam neki,hogy tudom őt annyira szeretni,hogy elengedjem és az legyen amit ő szeretne egy dohánymentes környezetet és akkor én többet nem rontom neki a levegőt. Igaz a szívem megszakadna ha ez bekövetkezne és bele is halnék,de nem érdekelne,mert azzal a tudattal halnék akár bele is,hogy ezzel Adél kérését teljesítettem és a káros szenvedélytől akár az én káromon is,de megszabadítottam és ezzel én csak jót tettem neki. Semmi sem okoz nagyobb örömet a másiknál,mint az,hogy a kedvesének akit szeret örömet okoz neki. Én kész vagyok bármilyen döntésre ha ezzel Adélnak jobb lesz vagy így szeretné,mert az ő döntése érvényesül azzal,hogy nem kell terhesen majd a későbbiekben a füsttel a szülőszobára menni és akkor az a veszély sem fenyegeti,hogy 10 év múlva a gyereket mikor vinném iskolába nem gyújtanék rá. Nagyon bízom benne,hogy nem így lesz,de ha így is lesz akkor sem tudok mit tenni ellene legfeljebb Adélnak örömet okozva egy dohányzóval kevesebb lesz a környezetében. Mindenkinek vannak olyan dolgok az életében amivel nehéz együtt élni és ezt vagy elfogadja a másik fél vagy nem,de ha nem akkor szép csendben amíg barátként elválhatnak kell elválni,mint tovább folytatni amíg a dologból veszekedések vagy viták támadnának és a végén haragosként válnának el.

És most így búcsúzóul azt a képet teszem ennek a bejegyzésnek a végére amelyik kép minket összehozott Adéllal hiszen is Adél úgy írt nekem üzenetet és keresett meg engem mikor ezt a képet az oldalamon látta és megkérdezte honnan van nekem meg ez a kép amikor még akkor sehol senkinél nem látta ezt a képet. Amint látjátok érdekes módon ez a kép is egy dohányzós kép! Nem érdekes???:-))