Egy másodperc alatt kellett felnőnöm. Ezt fura leírni hiszen mindig azok a vádak értek,hogy túl komoly vagyok,nem adok esélyt az életnek arra,hogy szórakozhassak,hogy megéljem a szerelmet,a barátságokat.... Most jöttem rá,hogy vége örökre a viszonylagos gyermekkoromnak. Az egyesek álltal néha extrémnek és ellenszenves külső mögött egy nagyon érzékeny lány állt,igen remélem állt,azaz múltidő. Szeretnék megváltozni. És meg is teszek mindent,hogy pozitív irányba tegyek lépéseket,mert nem tudom elfogadni így magamat....
Az egész váltás egy pillanat alatt következett be,muszáj volt felnőttnek lennem. Azóta eltörött valami,még magam sem eszméltem föl. Szerintem senki,sőt biztosan állítom,hogy senki nem tudja mit éreztem.
Apukám az egyik legfontosabb ember az életembe,de nekem nem úgy,mint másoknak. Nekem ő egy hős,egy ikon,egy példakép..... és látnom kellett ahogy rángatózik,alig kap levegőt,habzik a szája,nem tud beszélni. Anyukám,húgom csak sírt,Zsoltinak üvöltöttem azonnal hívja a mentőt,én meg csak annyit tudtam tenni,hogy fogom a kezét és vigyázok rá.
Nem,hiába akarom,ezt nem tudom feldolgozni,ez túlmutat mindenen. Az ember mulandósága más megvilágítást kapott. Folyton csak az jár a fejemben,hogy mi lenne ha,mi van ha nincs holnap,mi van ha elrontom az egészet,mi van ha nem tudok valamit befejezni,mi van ha elrontok mindent??? Valaminek ott bent nagyon vége lett és azóta az idegességemet olyanokon vezetem le akiken nem kellene,nagyon nem,kérem őket ne haragudjanak,de egy hatalmas űr van bennem és még nem sikerült kiderítenem hogyan tudom megtölteni.
Azt tudom,hogy holnaptól minden más lesz,megteszem amit csak lehet,azokkal leszek akiket szeretek,mindenkinek elmondom mit érzek hiszen én magam sem tudom meddig lehetek ezen a világon,meddig tehetem azt amit szeretnék vagy megadatik.
Ők mindig is éltek,úgy ahogy én sosem,megtették amit én sosem mertem!
Most rajtam a sor teljesítsem az álmaimat.
Szia:)
VálaszTörlésSajnálom apukádat, nagyon nem lehetett jó látni elesetten, magatehetetlenül és főleg, úgy hogy nem tudtok rajta segíteni! Tudom, hogy nehéz ilyenkor higgadtnak maradni, de az ilyenkor a legfontosabb. Neked sikerült higgadtnak maradni; felhívattad a mentőket és apukád mellett voltál! Ehhez csak azt tudom mondani, hogy jól tetted:). Remélhetőleg nem lesz vele ilyen máskor!!
Az űr talán az, hogy látod az egyik szerettedet úgy hogy nem tudsz rajta segíteni....de ez is megoldódott szerencsésen. Hidd el nem ez az űr el fog tűnni. Nem kell azon gondolkodnod, hogy mivan ha ez a nap az utolsó, egyszerűen csak élj- és cselekedj úgy mint ahogy szoktál:) A legjobb tett pedig az ARK=Apró Rögtönzött Kedvességek (Ewan a mindenható) amelyekkel betudod aranyozni mások napját és ezáltal érzik, hogy szereted őket!
Persze, tudom, hogy egy trauma után felnőtté válik az eddigi gyerek, de ne légy még annyira felnőtt...talán csak előrelátó és meggondolt. Ne változtass magadon:) Maradj olyan amilyen vagy:) És azokkal légy akik olyannak szeretnek amilyen vagy:) A többiekre meg tojj magasról:)
Szia kedves névtelen!
VálaszTörlésSajnos nem névvel írtad a kommentedet amit kicsit sajnálok,mert szerettem volna neked megköszönni amit írtál,de akkor megköszönöm így.
Úgy érzem mindenben az igazat írtad le a lehető legnagyobb jó szándékkal,köszönöm a bíztatást:)
Adél