Mondhatni jól vagyok,egész kellemesen. Kezdek megbarátkozni azzal aki vagyok,kezdek értékeket látni magamban és ez jó. Kiírtam magamból,hogy mennyire szerettem,ez volt a legnagyobb lépés amit tehettem. Nem úgy gondolok rá,mint anno,megpróbálom úgy kezelni,mint egy átlagos srácot.
De mi van ha visszatér? Mi van ha találkozok vele? Nem tudom hogyan reagálok. De ha adódik az alkalom,hogy láthatom,élnem kell vele. Kiderül mire is jutottam. Ha tudom kezelni a helyzetet akkor megnyertem életem eddigi legnagyobb diadalát,ha visszaesek az annyit jelent,hogy sosem leszek képes megszabadulni az emlékétől,nem tudok nemet mondani a jelenlétére. Várom a napot,hogy tesztelhessem magam. Addig is megpróbálom a lehetetlent,hogy ne ő jusson mindenről az eszembe. Lefoglalom magam a tanulással,4,8.
Ezt most nem értem:)Most akarsz találkozni vele vagy nem?Remélem nem arról van szó akire gondolok?!De vele miért akarnál találkozni?Nem tudom nekem ezek a januári írásaid elég zavarosak:))
VálaszTörlésÜdv: Char
Szia Char:)
VálaszTörlésMegnyugodhatsz,nem egy "kedves" ismerősünkről van szó.
Nem csodálom,hogy a januári bejegyzéseimmel nem igazán boldogulnak az emberek. Még saját magamnak is fura a kialakult helyzet,nehezen döntöttem (döntöm) el,hogy mi is legyen a sráccal. Néha szeretnék vele lenni,néha pedig látni sem akarom. Ilyenek a férfiak vagy az is lehet,hogy csak mindig én vagyok szerencsétlen.
Üdv.:Adél:)