Elengedlek,mert szeretlek

Kár is lenne tagadni,hogy amire valaha is vágytam azt benne megtaláltam. Felejthetetlen emlékeket köszönhetek neki. Megmutatott egy olyan részt belőlem amiről nem is tudtam,hogy létezik. Több lettem általa,sosem fogom elfelejteni,mindig is a szívem különleges rejtekében fog élni.

Az egész történetben sajnos csak az a baj,hogy amennyire tudom Ő nem szeret engem. Számos sírással töltött óra,rengeteg idegeskedés és bosszankodás után úgy döntöttem,hogy nem a szívemnek hanem az eszemnek engedek és hagyom had élje az életét,nem fogok remegő szívvel várni arra ami sajnos nem fog bekövetkezni. Neki jó az a helyzet amiben van és ezt el kell fogadnom.

Ha azt állítanám nem haragudtam rá soha akkor hazudnék. Volt perc amikor hatalmas düh volt bennem és azt éreztem fel tudnám pofozni Őt és a többi lányt is. Néha még az is megfordult bennem,hogy jobb lenne ha nem is léteznék tovább...

Mostanra már lenyugodtam. Hálás vagyok tényleg minden pillanatért. Egy ideig még nehéz lesz elfogadnom és beletörődnöm de a sors úgy hozta,hogy nem mellém rendelték,a lehető legnagyobb boldogságot kívánom neki!

Remélem a gép végre nekem is dob egy hasonló szerzetet mint én magam és végre boldog leszek.