"Ma a vágy nem fűt, nincs Te meg Én.."

Elegem van,hogy úgy csinálsz mintha legyőzhetetlen lennél. Csak tudd egyáltalán nem vagy az. Sőt,egy egyszerű srác vagy aki maga sem tudja milyen ember is valójában. Én tudom milyen vagy,talán túl jól is ismerlek,nekem nem egy valaki voltál hanem minden! Nem tudom mire jó menekülni,mire jó letagadni még azt is ami nyilvánvaló,mire jó szórakozni és úgy csinálni,mint a gyerekek az oviban.

Az egészbe kezdek beleörülni. Remek dolog,hogy te ilyen könnyen kezeled de aludni,lélegezni,gondolkodni sem bírok. Mindenhol az emlékekbe botlok. Ott tartok,hogy az éhenhalás szélén vergődök mert szinte egy falat sem megy le a torkomon. Hiába erőltetem,csak rosszul vagyok,tovább megy ez valahol a kórházban kötök ki. Érsz nekem ennyit?!? Az a baj,hogy ha kellene éhendöglenék miattad,ha kellene eldobnám az életem érted. A kellene szón van a hangsúly,épp ez az,hogy nem kell,nem kell neked senki és semmi,főleg nem én. Ilyen ember egy útszéli kurvát sem érdemel,nem,hogy engem. És tudod mit? Akkor is talpra állok,fogsz te még sírva könyörögni utánam.