Elvonó,több-kevesebb sikerrel

Talán egész jól veszem ezt az érzelmi akadályt...kívül,belül nem. Tök jó,hogy vannak olyanok akik segíteni akarnak és meghallgatnak. Szinte mindent elmondok neki,elmondják a véleményüket és igazuk van DE az lenne a legjobb gyógyszer ha neki mondhatnám el. Hogyan lehet lezárni valamit amiről nem tudom neki mit jelentett?

Nem igazán kommunikálok vele,próbálom csökkenteni a köztünk lévő interakciókat. Ettől függetlenül mindig tudom merre jár. Figyelem a facet:D Ez a kedves kis közösségi oldal gyakorlatilag olyan,mint egy térkép. A segítségével tudom mikor merre van,sőt azt is kivel. Nem hagyok magam után nyomokat,hogy ott jártam,nem kell tudnia,hogy egy nap minimum 30-szor megnézem.

Végtelen boldogságot kívántam a számára,de tudom,hogy tökre boldogtalan. Mindig azt mondja nincs baja. Rosszul hazudik,mindig tudom ha lódít. Fáj,hogy nincs jól és fáj,hogy nem tudok segíteni a fájdalmán. Lehet nem is megyek semmire azzal,hogy kerülöm Őt. Lehet többet ártok neki és magamnak,mint használok vele. Az egészben az a legijesztőbb,hogy félek elfelejt. Annyian zargatják...én meg csak egy kis porszem vagyok a levegőben...de valamiben akkor is más voltam,mint Ők,én tudom milyen igazából:)