Azt hiszem találó bejegyzés címet adtam. Az ember észre sem veszi,hogy milyen gyorsan múlik az idő. Vannak reménytelen helyzetek amikor azt érezzük,hogy egy helyben állunk,harcolunk az ár ellen de az erősebbnek bizonyul.
Írtam az SZKT versenyről. Jól éreztem az eredményt. Sikerült a tervezés része. 78%-os lett,büszke vagyok magamra:) Külön öröm,hogy jól tudom értékelni a saját teljesítményem,nem vagyok elfogult,valós képet alkotok magamról és az eredményemről.
Igazat megvallva amíg Zsolt az életem része volt borzalmas irányba haladtam,nem tudom mi lenne velem ha nem léptem volna ki még az utolsó pillanatban. Tudom,hogy van amikor csak panaszkodok (itt is) de sokkal nagyobb a baj,mint amit ide valaha is leírtam. Nem feltétlen a pszichés állapotomra gondolok. Nagyon olyan volt eddig mintha sosem lenne ennek az egésznek vége és mégis itt a fény az alagút végén,kikecmergek belőle:)
A kitűzött céljaimat szépen sorban küzdöm le. Nincs olyan,hogy lehetetlen és ez a legjobb érzés a világon. Bármit elérhetek,lehet,hogy triplán kell tepernem mint másnak de még így is megéri:)
Legújabb tervek között a költözés szerepel. Sok múlik azon,hogy hova vesznek fel egyetemre vagy éppen nem:) Addig nem tudok keresgélni amíg ez nem derül ki de ettől függetlenül csak gyűlnek a tervek,és ez jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia:)
Minden véleményre kíváncsi vagyok és elfogadom de a mások felé irányuló minimális tiszteletet elvárom!
Kérlek hagyj magad után legalább egy becenevet,hogy tudjam ki voltál.
Köszönöm,AES