Keresem az utam

Azt mondják az a jó ha az ember önmagát adja. Valahogy én nem ezt érzem. Önmagam vagyok és szerintem valahol a társadalmi periféria szélén kecmergek. Ennek persze valószínű az az oka,hogy nem vagyok oda mások seggének nyalásáért vagy,hogy megszoktam mondani a véleményem vagy egyszerűen megfogalmazva fura vagyok.

Jó,hogy egyes embereknek szinte tökéletes az élete. Nem irigylem tőlük,nem erről van szó. Csak még a mai napig sem tudom mire jó,hogy velem mindig ki kell szúrni,miért kell nekem 200-szor jobban megdolgozni egy másodpercnyi sikerért,mint másnak. De talán a válasz abban rejlik,hogy Isten útja kifürkészhetetlenek.

Néha teljesen azt érzem,hogy olyan emberke vagyok,mint Lady Gaga-Judas című dalában. Mindenki azt hiszi én vagyok a megtestesült nyugalom, a jó kislány.....pedig ez nem így van. Mi van akkor ha egy szörnyeteg vagyok,ha én hozok romlást a világra?!? Tudom,hogy ezek nagy szavak de nem tudok mit kezdeni magammal....azt hiszem erre mondják,hogy kiforratlan személyiség. Szerintem viszont csak az a baj,hogy felfogom,hogy milyen felelősségel tartozik az ember és nem annyi az életem,hogy buli,buli és buli. Vannak problémáim,mint mindenkinek de nem panaszkodok,mert nem akarok és nem is szeretek. Olyan emberre írtam ma rá aki megérti amin keresztül mentem,remélem a démonok elcsitulnak bennem.