Csodás mai napra ébredtem az élet vidám és derűs. Na jó nem,rohadtul nem.
Úgy ébredtem,mint a mosott szar,nem tudom mitől…A piától vagy ismét valami nyavalya tőrt rám. Ilyen rosszul talán még sosem éreztem magam pedig nem egyszer hittem azt elpatkolok.
Ismét a tudat. Nem megyek suliba,nem tudok menni. Ismét a kérdések…Hol jártál? Miért nem jöttél?
Félek ofőtől is. Lehet mérges lesz rám,hogy ismét nem vagyok,tisztelem őt,sokat segített nekem nem tagadom,nem akarok rosszba lenni vele,főleg a múltkori után.
(Egy kis múlt idézés. Mindenki választhatott,hogy felel e a jobb jegyért. Kivéve engem nekem muszáj volt az ötösért. Hiába mondtam,hogy nem készültem nekem akkor is kellett…. Nem tudtam semmit,mert nem néztem át semmit. Hiába,nehéz úgy tanulni,hogy a narkolepszia elnyomja az embert a füzet fölött. A hallgatásom végén ennyi a válasz „szégyellje magát”. Szégyellem! De nem tehetek erről,igaz engem terhel a felelőség miért nem szólok,hogy beteg vagyok,főleg ennyire. De ez nem örömhír,főleg nem az iskolában,nem akarom,hogy ez miatt megkülönböztessenek vagy negatív diszkrimináció érjen,így inkább hallgatom a szidást.)
Délután sem lettem jobba,nem tudtam szerenádra menni az ofőhöz. Kurva nagy a bűntudat. Még szarabbul vagyok,de az vigasztal talán jobban leszek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia:)
Minden véleményre kíváncsi vagyok és elfogadom de a mások felé irányuló minimális tiszteletet elvárom!
Kérlek hagyj magad után legalább egy becenevet,hogy tudjam ki voltál.
Köszönöm,AES