Nem fogok "párocska" nevet írni a bejegyzésemhez,mert nem akarok senkit sem összeugrasztani vagy egyéb hátsószándék sem vezérel,ez csak egy eszmefuttatás amit az szült,hogy hónapok óta ezt tapasztalom és igencsak megterheli az agyi befogadóképességem.
Nem mások fölött török pálcát. Aki nem ismer annyira vagy nem követte nyomon mi miért történt az úgy gondolhatja bort iszok és vizet prédikálok. Nekem is volt kapcsolatom amiből nem tudtam azonnal kilépni de úgy érzem az kicsit más kategória volt.
Mi értelme az olyan kapcsolatnak amit napi szinten a veszekedés tesz ki? Ez mindkét fél számára egy hatalmas szenvedés semmi egyéb,a másik idejének fölösleges pazarlása. Éreztem én is már "el nem múló szerelmet" de mindig időben véget vetettem hiába azt éreztem,hogy bele fogok pusztulni a szenvedésbe.
A srác és a csaj boldogsága motivál engem,nem a rosszmájúság. Néha azt érzem,hogy 2 hatalmas pofonra lenne szükségük és mindjárt helyreugrana az agyuk. Zsarolásokkal,érzelmi terrorral tarkán szőtt "kapcsolat",köszönöm,én nem kérek belőle. A világból ki tudnak üldözni belőle.
Elhiszem,hogy "ez az igazi". De el kell gondolkodni milyen emberré tett ez a szerelem? Jobbá vagy esetleg kifordultál magadból és nem veszed észre önmagadat már...?
 | |||
| Lehet nem ártana megnézni a filmet?!? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia:)
Minden véleményre kíváncsi vagyok és elfogadom de a mások felé irányuló minimális tiszteletet elvárom!
Kérlek hagyj magad után legalább egy becenevet,hogy tudjam ki voltál.
Köszönöm,AES