Változások előtt állok. Többször éreztem már lépnem kell,mert belebolondulok. Lehet az lett volna a megoldás ha terítem a lapjaimat de valamennyi büszkeség maradt bennem is,ha nem volt egyértelmű mit miért teszek akkor sajnálom. Hiányzik azaz ember az életemből aki volt,tudtam volna mihez vezet az egész talán bele sem kellett volna kezdeni.
Szánalmas az ahol tartunk,gyakorlatilag szinte 2 idegen. Nem tudom mitől fajult eddig a dolog,rengeteget jelentett és jelent a mai napig is de csodára nem várhatok:) Amit ő nem érez az nem is fog kialakulni,hiába vár az ember lehetetlen dologra....
Elmondhatatlan milyen szarul érint amikor mással dumál,velem nem,képtelenek vagyunk a kommunikációra.
Azt hiszem az emléknek mindenképp adózok egy tetoválással,mert életem jelentős korszakának részese volt.Az egészben csak az fáj a legjobban,hogy sosem tudom meg Ő mit gondol. A tükörbe nézni utálok,mert azt a lányt látom aki akkor voltam...radikális változások fognak következni mindenféle téren.
Most valami új kezdődött el az életemben. Nagyon más,mint az eddigiek,jó lenne ha végre tényleg valami komolynak lehetnék a részese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia:)
Minden véleményre kíváncsi vagyok és elfogadom de a mások felé irányuló minimális tiszteletet elvárom!
Kérlek hagyj magad után legalább egy becenevet,hogy tudjam ki voltál.
Köszönöm,AES