Oldalak

2010. november 3., szerda

Halloween és halottak napja

Hétfőn voltam kint családostól a temetőben.

Nem tudom még mindig nem tartozik a temetőbe való látogatás a kedvenceim közé és azt hiszem sosem fog.

Mielőtt kimentünk már este sem igazán bírtam aludni. Elég rendesen eszembe jutottak azok akik már nincsenek velem. Hiányoznak nem is kicsit....sajnos azt hiszem ilyen téren én is tipikus ember vagyok...akkor hiányoznak már igazán és ismerem meg milyen értékeket jelentettek amikor már nincsenek velem. Valahol azért mégis azt érzem,hogy nem csak velem voltak bajok hanem néhol velük is,nem igazán akartak elfogadni vagy nem is tudom. Szerettem volna megbeszélni velük mindent de nem nyílt rá alkalmam sajnos.
Kis kép nagypapámról...nem igazán maradt nekem több ennél a képnél...már 1 éve meghalt és annyi mindent szerettem volna tőle megkérdezni de nem tettem és már nem is tudom megkérdezni:S Annyira sajnálom papi,hogy összevesztünk Zsolti miatt és nem tudtam elmagyarázni,hogy miről is van szó,te pedig nem akartál meghallgatni és összevesztünk és nem tudtunk kibékülni. Temetésre nem ez miatt nem akartam elmenni hanem nem akartalak látni miután már nem olyan vagy,mint ahogy mindig is láttalak,szerettem volna elbúcsúzni de nem nyílt alkalmam rá. Remélem már jobb neked és a mamival vagy....nem tudom ez neked most jó vagy nem de azt hiszem akad nektek is megbeszélni valótok....majd egy napon mi is megbeszélünk mindent,mert tudom,hogy találkozok majd még veletek,szeretlek titeket(L) Kérlek vigyázzatok a lüke unokátokra azért majd ha ráértek kicsit.(jó kelet nekem ilyeneket írni,elkezdtem sírni....)

Találtam a neten egy számot ami szerelmes beütésű de akkor is úgy érzem,hogy kapcsolható ehhez a témához. Nagyon beleszerelmesedtem,ajánlom mindenkinek,tessék megnézni most azonnal:)
My Chemical Romance-The ghost of you

Miután hazaértünk a temetőből kimentem este Jaredet sétáltatni és olyant láttam,amire magam sem számítottam pedig elég nyílt vagyok az új dolgokra. Utcán csomó gyerek szellemnek öltözve szatyrokkal kunyeráltak cukrokat a járókelőktől meg becsöngetve a lakóktól. Ilyenkor sajnálom,hogy az én gyerekkoromban nem volt ilyen. Én is szívesen kipróbáltam volna,na nem baj majd a gyerekeim:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szia:)

Minden véleményre kíváncsi vagyok és elfogadom de a mások felé irányuló minimális tiszteletet elvárom!

Kérlek hagyj magad után legalább egy becenevet,hogy tudjam ki voltál.

Köszönöm,AES