AngelEmoStar: Fiatalon anyuka avagy hogy is váltam azzá

Elég hamar szembesültem azzal,hogy bármilyen terhesvizsgálatra mentem elég lenézően néztek rám az idősebbek.... Személyes véleményem,hogy nem az a szomorú amikor valaki 20 fölött szül (persze anyagi háttérrel,megfontoltan), hanem amikor valaki 40,életében nem volt komoly kapcsolata,szeretne gyereket de jön a szokásos mondóka "hogy nincs mire szülnie". Ha mindig arra várna az ember,hogy minden adott legyen akkor sosem kellene gyereketvállalni.

Május 9.-ére voltam kiírva. Aznap lett volna egy kellemes infúzióval egybekötött NST-m illetve a csodálatos terhesgondozást végző dokimnál látogatásom. Az egésztől viszolyogtam,mondtam Babának,hogy szülessen még meg 8.-án,mert nem szeretném a következő napi borzalmakat.

Itt kell hozzátennem nem volt fogadott orvosom,simán jártam dokihoz. Úgy gondolom,hogy abszurd olyanért pluszban fizetnem amiért az orvos megkapja a fizetését,ez a szakmája,másodsorban nem ismertem olyan szakembert akivel tapasztalatom lett volna és szerettem volna,hogy nála szüljek. Árven Dr. Mátrai Gábornál született,IMÁDOM,A LEGJOBB ORVOS akivel valaha találkoztam,ha lesz még gyerkőcöm csakis hozzá megyek,nem érdekel mennyibe kerül. Kicsit később erről még írok.

Május 8.-ára virradóra,hajnali 3-kor kicsit görcsöltem,de nem igazán gondoltam,hogy ez már az lenne. Délelőtt egyre jobban fájt,elkezdtem mérni az időt,délután fél 4-kor jó Anyukám és Gergő parancsára,2 perces fájásokkal elindultunk a kórházba.

Ott nagyon bájos módon közölték,hogy menjek az emeletre. Hiába nyomtam a csengőt (szülőszobai rész,oda azért nem csak besétál az ember),baszarintottak kijönni...Kedves kísérőim Gergő és Alíz egyre jobban pánikolt. Jöttek-mentek az orvosok,senkinek nem tűnt fel,hogy egy puffadt hasú fóka vánszorog és tanácstalan.... Kijött bentről Mátrai doki,szimpatikus volt azonnal és segítőkész :) Elmondta ő lesz az orvosom.

Nagyon fiatal,jóvágású "fiatalember" (ahogy nagyijaink mondanák),őszintén megmondva először műtős legénynek néztem,nem gondoltam,hogy ő már orvos:) 4-kor felvettek az osztályra,kaptam egy kis infúziót,kérdezték szeretnék e epidurálist. Miután majdnem elpusztultam a fájdalomba.... erősen bólogattam a dologra :) A szúrás kicsit volt kellemetlen,nem vészes,annak ellenére,hogy nekem rossz a gerincem. Sokan mondják,hogy nekik nem is fájt a szülés,ne adjam elő,hogy borzalmas.... Igen,csak Ők nem 51 kilóval mentek szülni és nem XXS-es ruhamérettel,ugyanakkorára kell tágulnia mindenkinek,hogy kiférjen a gyerek,szóval nálam kicsit intenzívebb a dolog,mint egy gyári 90 kilóssal. 6 óra volt már amikor kezdett hatni az epi.... A szülésznő azt mondta,hogy 7-kor mát tuti szoptatok,én ebben nem igazán akartam hinni. Jött a kitolási szakasz. Mindig is nagyon büszke voltam a hasizmomra és jól jött,6:41-kor megszületett Merksz Árven Nikol 3170 grammal és 50 centivel:) Kicsit kellett csak varrni rajtam,doki azt mondta ha 3 kiló alattira saccolják akkor nem is vág:) Végig biztatott,ura volt a helyzetnek, a kérdéseimre is úgy válaszolt,hogy megértsem (nem orvosi szavakkal meg latinul..) és ami a legfontosabb nem éreztem azt,hogy lekezelő lenne :)

Apás szülés volt,Gergő nagyon ügyes volt,azonnal büszke Apukaként cipelte Árvent,azóta is szerelmesek egymásba :)

1 ágyas szobában voltunk,kifizethető volt,nem kellett senkivel osztozkodni,maximális tisztaság volt,saját zuhanyzóval,korlátlanul fogadhattam látogatókat,nem kellett a folyosóra kimennem,összegezve nagyon megérte :)

5 napot voltunk bent,mert Dini besárgult,de nem volt vészes,akkor észre sem vettem,visszanézve a képeket látom csak.