Babavárás,a legszebb 9 hónapom

Nagyon sokáig nem igazán hittem,hogy lesz egyszer lurkóm,pedig imádom a gyerekeket :) 2012. augusztusában úgy alakult,hogy Dini elkezdett az életem apró,cseperedő,féltett kis kincse lenni :)

2 napos terhes voltam amikor említettem Gergőnek,hogy olyan furán érzem magam,szerintem terhes vagyok. Ő csak jót nevetett rajta. Valahogy nem múlt az érzés,vettem egy halom tesztet. Az esélytelenek nyugalmával megcsináltam. Kisebb sokkot kaptam,hogy 2 csíkos,rohantam be vele Gergőhöz,lebegtettem neki, sikonyáltam,hogy 2 csíkos. Szerencsétlent álmából ráztam fel, azt sem tudta miről beszélek,mit nyomok az arcába. Pár hétbe,talán inkább hónapba tellett mire felfogta,hogy porontya lesz :)

45 kilóval kezdtem,de a 3 hónapig tartó folyamatos rosszullét hatására elég szépen lefogytam,a különben sem hatalmas súlyomból. Minden vizsgálatot nagyon vártam,főleg,hogy megtudjam fiú vagy lány :) A kezdetek kezdetén Levinek hívtam,majd úgy gondoltam kislány. Elég nehéz szülés volt amire a neveket átrágtuk Gergővel. Ami nekem tetszett az neki nem és fordítva is igaz.

Fiú esetében én Viktor Leventét szerettem volna,Viktorról ő hallani sem akart. Ő Endrét szeretett volna,apukája után,de szerintem ritka ronda név,én nem mentem bele. Így ottmaradtunk,hogyha fiú akkor nincs nevünk. Lányban én az Árvent,ő a Nikolt választotta :)

Nem voltam különösebben kívánós,fura dolgokat sem ettem össze. Szerintem a kezdeti rosszullétet leszámítva határozottan jól viseltem. A bordáim fájtak kegyetlenül meg rengeteget jártam pisilni :D

4 hónapos pocak

6 hónapos pocak

7 hónapos pocak

9 hónapos pocak

Szülés előtt 2 nappal

Az első nagyobb ijedelmet a cukorterheléses vérvételtől kaptam. Rettegek a vérvételtől,itt meg ráadásként egy hatalmas pohár cukros vizet is az emberbe szuszakolnak úgy,hogy előtte nem ehet. Ugyanannyit kellett meginnom,mint a 2-szer nehezebbeknek (súlyomhoz képest aránytalanul sokat),így azt az eredményt kaptam,hogy terhességi cukros vagyok. Diétára fogtak,rémálom volt,2 hétig csináltam,utána ettem azt amit akarok. Egészségügyes anyum és anyós is azt mondta,hogy egyek rendesen,azért lett vacak az eredmény,mert egységes lötyit kaptam,súly alapján kellene adni.Minden ellenőrzésen jó volt az eredményem,úgy is,hogy előtte ettem meg 4 cukros fánkot mondjuk :D

32-hetes UH.-n mondtak viszonylag biztos információt,hogy kislány,addig nem igazán mondtak semmit. Örültem neki,főleg mivel a vett dolgok 99%-a lányos volt.

A 36. hetemen közölték,hogy "kicsi a gyerek",nem fejlődik rendesen,lehet befektetnek a kórházba. Kb. egy világ omlott össze bennem,hogy valami baja van. Befeküdnöm nem kellett de hetente jártam ellenőrzésre. Egyszer egy nagyon kedves pasihoz kerültem,valami Gáborhoz...ő mondta,hogy a kollégái hülyék,teljesen normális a gyerekem,egy 40 kilós nőnél nem lesz 6 kilós gyerek,ne izguljak.

Mindenki azt szajkózta,hogy tuti császáros leszek,rettegtem tőle,nem akartam,hogy összevagdossanak,a mai napig ráz a hideg a gondolattól,ez volt a legnagyobb félelmem. "Ilyen vékonyan nem lehet természetes módon megszülni egy gyereket".

Sok segítséget kaptunk a szüleimtől,ők vették a babaágyat és a hiper-szuper multifunkciós pelenkázót. Gergő Olaszországban élő rokonai pedig gyakorlatilag minden mást hoztak,nem akarok hazudni de az összes dolog súlya szerintem 100 kg körül van: babamérleg,pelenkázó,mellszívó,szoptatós melltartó, babaruha, babacipő, babajáték, zenélő-forgó, cumisüveg, cumik,stb. Nem tudom mikor lesz rá alkalmam de valahogy majd viszonozom ezt a hatalmas segítséget! :)

Szépen össze volt készítve mindenem,vártam a nagy napot:)..........