Gondoltam írok egy posztot amiben szerte-szét hordom, de rájöttem az nem igazán lenne felnőttes,sem túl korrekt,úgyhogy maradnak csak az alapgondolatok.
Csalódott vagyok,mérhetetlenül. Azt hittem úgy lesz ahogy gondoltam. Most majd minden helyrejön. Egyetem, munka, eljegyzés, közös albérlet, esküvő, közös ház, gyerek, tornácon ülős esték.....
Erre minden felborult, semmi sem közös, célok nincsenek, mindenki teszi amit akar (csak én nem), könyörgések, bőgések, depresszió, önértékelés 0, veszekedések, bocsánatkérések... Ördögi kör amiből egy életre elegem van, nem lenne Árven Isten a tanúm fognám magam és elmennék olyan helyre ahol senki sem ismer és letojnám a nagyvilágot.
Magamnak kerestem megint a bajt, nem is várom, hogy sajnáljanak. Egyszerűen valahol, valakivel ezt meg kellett osztani. Barátok eltűnve, mindenki szarik a fejemre. Tudom van más dolguk is, de én még gyerek mellett is képes vagyok kapcsolattartásra ők meg semmire.... Ennyit róluk is.
Az egész nem ér egy talicska majomszart sem...
2014. február 17., hétfő
2014. február 14., péntek
Fiatalon anyuka avagy hogy is váltam azzá
Elég hamar szembesültem azzal,hogy bármilyen terhesvizsgálatra mentem elég lenézően néztek rám az idősebbek.... Személyes véleményem,hogy nem az a szomorú amikor valaki 20 fölött szül (persze anyagi háttérrel,megfontoltan), hanem amikor valaki 40,életében nem volt komoly kapcsolata,szeretne gyereket de jön a szokásos mondóka "hogy nincs mire szülnie". Ha mindig arra várna az ember,hogy minden adott legyen akkor sosem kellene gyereketvállalni.
Május 9.-ére voltam kiírva. Aznap lett volna egy kellemes infúzióval egybekötött NST-m illetve a csodálatos terhesgondozást végző dokimnál látogatásom. Az egésztől viszolyogtam,mondtam Babának,hogy szülessen még meg 8.-án,mert nem szeretném a következő napi borzalmakat.
Itt kell hozzátennem nem volt fogadott orvosom,simán jártam dokihoz. Úgy gondolom,hogy abszurd olyanért pluszban fizetnem amiért az orvos megkapja a fizetését,ez a szakmája,másodsorban nem ismertem olyan szakembert akivel tapasztalatom lett volna és szerettem volna,hogy nála szüljek. Árven Dr. Mátrai Gábornál született,IMÁDOM,A LEGJOBB ORVOS akivel valaha találkoztam,ha lesz még gyerkőcöm csakis hozzá megyek,nem érdekel mennyibe kerül. Kicsit később erről még írok.
Május 8.-ára virradóra,hajnali 3-kor kicsit görcsöltem,de nem igazán gondoltam,hogy ez már az lenne. Délelőtt egyre jobban fájt,elkezdtem mérni az időt,délután fél 4-kor jó Anyukám és Gergő parancsára,2 perces fájásokkal elindultunk a kórházba.
Ott nagyon bájos módon közölték,hogy menjek az emeletre. Hiába nyomtam a csengőt (szülőszobai rész,oda azért nem csak besétál az ember),baszarintottak kijönni...Kedves kísérőim Gergő és Alíz egyre jobban pánikolt. Jöttek-mentek az orvosok,senkinek nem tűnt fel,hogy egy puffadt hasú fóka vánszorog és tanácstalan.... Kijött bentről Mátrai doki,szimpatikus volt azonnal és segítőkész :) Elmondta ő lesz az orvosom.
Nagyon fiatal,jóvágású "fiatalember" (ahogy nagyijaink mondanák),őszintén megmondva először műtős legénynek néztem,nem gondoltam,hogy ő már orvos:) 4-kor felvettek az osztályra,kaptam egy kis infúziót,kérdezték szeretnék e epidurálist. Miután majdnem elpusztultam a fájdalomba.... erősen bólogattam a dologra :) A szúrás kicsit volt kellemetlen,nem vészes,annak ellenére,hogy nekem rossz a gerincem. Sokan mondják,hogy nekik nem is fájt a szülés,ne adjam elő,hogy borzalmas.... Igen,csak Ők nem 51 kilóval mentek szülni és nem XXS-es ruhamérettel,ugyanakkorára kell tágulnia mindenkinek,hogy kiférjen a gyerek,szóval nálam kicsit intenzívebb a dolog,mint egy gyári 90 kilóssal. 6 óra volt már amikor kezdett hatni az epi.... A szülésznő azt mondta,hogy 7-kor mát tuti szoptatok,én ebben nem igazán akartam hinni. Jött a kitolási szakasz. Mindig is nagyon büszke voltam a hasizmomra és jól jött,6:41-kor megszületett Merksz Árven Nikol 3170 grammal és 50 centivel:) Kicsit kellett csak varrni rajtam,doki azt mondta ha 3 kiló alattira saccolják akkor nem is vág:) Végig biztatott,ura volt a helyzetnek, a kérdéseimre is úgy válaszolt,hogy megértsem (nem orvosi szavakkal meg latinul..) és ami a legfontosabb nem éreztem azt,hogy lekezelő lenne :)
Apás szülés volt,Gergő nagyon ügyes volt,azonnal büszke Apukaként cipelte Árvent,azóta is szerelmesek egymásba :)
1 ágyas szobában voltunk,kifizethető volt,nem kellett senkivel osztozkodni,maximális tisztaság volt,saját zuhanyzóval,korlátlanul fogadhattam látogatókat,nem kellett a folyosóra kimennem,összegezve nagyon megérte :)
5 napot voltunk bent,mert Dini besárgult,de nem volt vészes,akkor észre sem vettem,visszanézve a képeket látom csak.
Május 9.-ére voltam kiírva. Aznap lett volna egy kellemes infúzióval egybekötött NST-m illetve a csodálatos terhesgondozást végző dokimnál látogatásom. Az egésztől viszolyogtam,mondtam Babának,hogy szülessen még meg 8.-án,mert nem szeretném a következő napi borzalmakat.
Itt kell hozzátennem nem volt fogadott orvosom,simán jártam dokihoz. Úgy gondolom,hogy abszurd olyanért pluszban fizetnem amiért az orvos megkapja a fizetését,ez a szakmája,másodsorban nem ismertem olyan szakembert akivel tapasztalatom lett volna és szerettem volna,hogy nála szüljek. Árven Dr. Mátrai Gábornál született,IMÁDOM,A LEGJOBB ORVOS akivel valaha találkoztam,ha lesz még gyerkőcöm csakis hozzá megyek,nem érdekel mennyibe kerül. Kicsit később erről még írok.
Május 8.-ára virradóra,hajnali 3-kor kicsit görcsöltem,de nem igazán gondoltam,hogy ez már az lenne. Délelőtt egyre jobban fájt,elkezdtem mérni az időt,délután fél 4-kor jó Anyukám és Gergő parancsára,2 perces fájásokkal elindultunk a kórházba.
Ott nagyon bájos módon közölték,hogy menjek az emeletre. Hiába nyomtam a csengőt (szülőszobai rész,oda azért nem csak besétál az ember),baszarintottak kijönni...Kedves kísérőim Gergő és Alíz egyre jobban pánikolt. Jöttek-mentek az orvosok,senkinek nem tűnt fel,hogy egy puffadt hasú fóka vánszorog és tanácstalan.... Kijött bentről Mátrai doki,szimpatikus volt azonnal és segítőkész :) Elmondta ő lesz az orvosom.
Nagyon fiatal,jóvágású "fiatalember" (ahogy nagyijaink mondanák),őszintén megmondva először műtős legénynek néztem,nem gondoltam,hogy ő már orvos:) 4-kor felvettek az osztályra,kaptam egy kis infúziót,kérdezték szeretnék e epidurálist. Miután majdnem elpusztultam a fájdalomba.... erősen bólogattam a dologra :) A szúrás kicsit volt kellemetlen,nem vészes,annak ellenére,hogy nekem rossz a gerincem. Sokan mondják,hogy nekik nem is fájt a szülés,ne adjam elő,hogy borzalmas.... Igen,csak Ők nem 51 kilóval mentek szülni és nem XXS-es ruhamérettel,ugyanakkorára kell tágulnia mindenkinek,hogy kiférjen a gyerek,szóval nálam kicsit intenzívebb a dolog,mint egy gyári 90 kilóssal. 6 óra volt már amikor kezdett hatni az epi.... A szülésznő azt mondta,hogy 7-kor mát tuti szoptatok,én ebben nem igazán akartam hinni. Jött a kitolási szakasz. Mindig is nagyon büszke voltam a hasizmomra és jól jött,6:41-kor megszületett Merksz Árven Nikol 3170 grammal és 50 centivel:) Kicsit kellett csak varrni rajtam,doki azt mondta ha 3 kiló alattira saccolják akkor nem is vág:) Végig biztatott,ura volt a helyzetnek, a kérdéseimre is úgy válaszolt,hogy megértsem (nem orvosi szavakkal meg latinul..) és ami a legfontosabb nem éreztem azt,hogy lekezelő lenne :)
Apás szülés volt,Gergő nagyon ügyes volt,azonnal büszke Apukaként cipelte Árvent,azóta is szerelmesek egymásba :)
1 ágyas szobában voltunk,kifizethető volt,nem kellett senkivel osztozkodni,maximális tisztaság volt,saját zuhanyzóval,korlátlanul fogadhattam látogatókat,nem kellett a folyosóra kimennem,összegezve nagyon megérte :)
5 napot voltunk bent,mert Dini besárgult,de nem volt vészes,akkor észre sem vettem,visszanézve a képeket látom csak.
 |
| Megszülettem |
 |
| Pár órásan |
 |
| Apával |
 |
| Nenével(még van 3) |
 |
| Anyával (anya lestrapálva:D ) |
2014. február 10., hétfő
Babavárás,a legszebb 9 hónapom
Nagyon sokáig nem igazán hittem,hogy lesz egyszer lurkóm,pedig imádom a gyerekeket :) 2012. augusztusában úgy alakult,hogy Dini elkezdett az életem apró,cseperedő,féltett kis kincse lenni :)
2 napos terhes voltam amikor említettem Gergőnek,hogy olyan furán érzem magam,szerintem terhes vagyok. Ő csak jót nevetett rajta. Valahogy nem múlt az érzés,vettem egy halom tesztet. Az esélytelenek nyugalmával megcsináltam. Kisebb sokkot kaptam,hogy 2 csíkos,rohantam be vele Gergőhöz,lebegtettem neki, sikonyáltam,hogy 2 csíkos. Szerencsétlent álmából ráztam fel, azt sem tudta miről beszélek,mit nyomok az arcába. Pár hétbe,talán inkább hónapba tellett mire felfogta,hogy porontya lesz :)
45 kilóval kezdtem,de a 3 hónapig tartó folyamatos rosszullét hatására elég szépen lefogytam,a különben sem hatalmas súlyomból. Minden vizsgálatot nagyon vártam,főleg,hogy megtudjam fiú vagy lány :) A kezdetek kezdetén Levinek hívtam,majd úgy gondoltam kislány. Elég nehéz szülés volt amire a neveket átrágtuk Gergővel. Ami nekem tetszett az neki nem és fordítva is igaz.
Fiú esetében én Viktor Leventét szerettem volna,Viktorról ő hallani sem akart. Ő Endrét szeretett volna,apukája után,de szerintem ritka ronda név,én nem mentem bele. Így ottmaradtunk,hogyha fiú akkor nincs nevünk. Lányban én az Árvent,ő a Nikolt választotta :)
Nem voltam különösebben kívánós,fura dolgokat sem ettem össze. Szerintem a kezdeti rosszullétet leszámítva határozottan jól viseltem. A bordáim fájtak kegyetlenül meg rengeteget jártam pisilni :D
Az első nagyobb ijedelmet a cukorterheléses vérvételtől kaptam. Rettegek a vérvételtől,itt meg ráadásként egy hatalmas pohár cukros vizet is az emberbe szuszakolnak úgy,hogy előtte nem ehet. Ugyanannyit kellett meginnom,mint a 2-szer nehezebbeknek (súlyomhoz képest aránytalanul sokat),így azt az eredményt kaptam,hogy terhességi cukros vagyok. Diétára fogtak,rémálom volt,2 hétig csináltam,utána ettem azt amit akarok. Egészségügyes anyum és anyós is azt mondta,hogy egyek rendesen,azért lett vacak az eredmény,mert egységes lötyit kaptam,súly alapján kellene adni.Minden ellenőrzésen jó volt az eredményem,úgy is,hogy előtte ettem meg 4 cukros fánkot mondjuk :D
2 napos terhes voltam amikor említettem Gergőnek,hogy olyan furán érzem magam,szerintem terhes vagyok. Ő csak jót nevetett rajta. Valahogy nem múlt az érzés,vettem egy halom tesztet. Az esélytelenek nyugalmával megcsináltam. Kisebb sokkot kaptam,hogy 2 csíkos,rohantam be vele Gergőhöz,lebegtettem neki, sikonyáltam,hogy 2 csíkos. Szerencsétlent álmából ráztam fel, azt sem tudta miről beszélek,mit nyomok az arcába. Pár hétbe,talán inkább hónapba tellett mire felfogta,hogy porontya lesz :)
45 kilóval kezdtem,de a 3 hónapig tartó folyamatos rosszullét hatására elég szépen lefogytam,a különben sem hatalmas súlyomból. Minden vizsgálatot nagyon vártam,főleg,hogy megtudjam fiú vagy lány :) A kezdetek kezdetén Levinek hívtam,majd úgy gondoltam kislány. Elég nehéz szülés volt amire a neveket átrágtuk Gergővel. Ami nekem tetszett az neki nem és fordítva is igaz.
Fiú esetében én Viktor Leventét szerettem volna,Viktorról ő hallani sem akart. Ő Endrét szeretett volna,apukája után,de szerintem ritka ronda név,én nem mentem bele. Így ottmaradtunk,hogyha fiú akkor nincs nevünk. Lányban én az Árvent,ő a Nikolt választotta :)
Nem voltam különösebben kívánós,fura dolgokat sem ettem össze. Szerintem a kezdeti rosszullétet leszámítva határozottan jól viseltem. A bordáim fájtak kegyetlenül meg rengeteget jártam pisilni :D
 |
| 4 hónapos pocak |
 |
| 6 hónapos pocak |
 |
| 7 hónapos pocak |
 |
| 9 hónapos pocak |
 |
| Szülés előtt 2 nappal |
32-hetes UH.-n mondtak viszonylag biztos információt,hogy kislány,addig nem igazán mondtak semmit. Örültem neki,főleg mivel a vett dolgok 99%-a lányos volt.
A 36. hetemen közölték,hogy "kicsi a gyerek",nem fejlődik rendesen,lehet befektetnek a kórházba. Kb. egy világ omlott össze bennem,hogy valami baja van. Befeküdnöm nem kellett de hetente jártam ellenőrzésre. Egyszer egy nagyon kedves pasihoz kerültem,valami Gáborhoz...ő mondta,hogy a kollégái hülyék,teljesen normális a gyerekem,egy 40 kilós nőnél nem lesz 6 kilós gyerek,ne izguljak.
Mindenki azt szajkózta,hogy tuti császáros leszek,rettegtem tőle,nem akartam,hogy összevagdossanak,a mai napig ráz a hideg a gondolattól,ez volt a legnagyobb félelmem. "Ilyen vékonyan nem lehet természetes módon megszülni egy gyereket".
Sok segítséget kaptunk a szüleimtől,ők vették a babaágyat és a hiper-szuper multifunkciós pelenkázót. Gergő Olaszországban élő rokonai pedig gyakorlatilag minden mást hoztak,nem akarok hazudni de az összes dolog súlya szerintem 100 kg körül van: babamérleg,pelenkázó,mellszívó,szoptatós melltartó, babaruha, babacipő, babajáték, zenélő-forgó, cumisüveg, cumik,stb. Nem tudom mikor lesz rá alkalmam de valahogy majd viszonozom ezt a hatalmas segítséget! :)
Szépen össze volt készítve mindenem,vártam a nagy napot:)..........
Mindenki azt szajkózta,hogy tuti császáros leszek,rettegtem tőle,nem akartam,hogy összevagdossanak,a mai napig ráz a hideg a gondolattól,ez volt a legnagyobb félelmem. "Ilyen vékonyan nem lehet természetes módon megszülni egy gyereket".
Sok segítséget kaptunk a szüleimtől,ők vették a babaágyat és a hiper-szuper multifunkciós pelenkázót. Gergő Olaszországban élő rokonai pedig gyakorlatilag minden mást hoztak,nem akarok hazudni de az összes dolog súlya szerintem 100 kg körül van: babamérleg,pelenkázó,mellszívó,szoptatós melltartó, babaruha, babacipő, babajáték, zenélő-forgó, cumisüveg, cumik,stb. Nem tudom mikor lesz rá alkalmam de valahogy majd viszonozom ezt a hatalmas segítséget! :)
Szépen össze volt készítve mindenem,vártam a nagy napot:)..........
Zsolt "barátunk" hűvösön
A legtöbb idejáró Zsolt miatt van jelen,ez kétségtelen.
2-3 alkalommal találkoztam vele az elmúlt időben,mindig rabláncon volt. Nem tudom pontosan mennyi időt kapott a sitten a dolgaiért,szerintem lassan szabadul. Csúnya élete lesz ha kikerül,sokan haragszanak rá,kb. a pallós lóg a feje fölött.
A sok szarságból amit okozott lassan kikeveredek....nem egy álmatlan éjszaka,nehéz nap van mögöttem,de megoldottam mindent.
Utolsó találkozásunkkor azt magyarázta a bíróságon,hogy ő még mindig ugyanazt érzi irántam,mint régen. Szerény véleményem alapján az okozott kár fejében úgy gondolom életében nem érzett semmit,de ha tévedek és valamit szeretne tőlem,akár bocsánatot is kérni (amit kétlek) kérném szépen,hogy hanyagoljon, sehol,semmilyen formában ne keressen meg. Én éppenséggel hatalmas sajnálatot és szánalmat érzek egy ilyen egysejtű iránt,mint ő (elnézést az egysejtűektől), semmi mást nem szeretnék csak nyugalmat. Kedves Gergőm és Lászlóm,akiről hallott illetve ismer,hatalmas örömmel várják és nem biztos erőszakmentes verzióval üdvözlik ha a közelembe jön. Igazán megható,hogy még a sitten is rólam és a gyerekemről érdeklődik DE Isten a tanúm,ha a gyerekem közelébe mer jönni,kiejti a nevét,ránéz,én magam teszek róla,hogy többet nem vesz levegőt,nyugodtan veheti fenyegetésnek is!
2-3 alkalommal találkoztam vele az elmúlt időben,mindig rabláncon volt. Nem tudom pontosan mennyi időt kapott a sitten a dolgaiért,szerintem lassan szabadul. Csúnya élete lesz ha kikerül,sokan haragszanak rá,kb. a pallós lóg a feje fölött.
A sok szarságból amit okozott lassan kikeveredek....nem egy álmatlan éjszaka,nehéz nap van mögöttem,de megoldottam mindent.
Utolsó találkozásunkkor azt magyarázta a bíróságon,hogy ő még mindig ugyanazt érzi irántam,mint régen. Szerény véleményem alapján az okozott kár fejében úgy gondolom életében nem érzett semmit,de ha tévedek és valamit szeretne tőlem,akár bocsánatot is kérni (amit kétlek) kérném szépen,hogy hanyagoljon, sehol,semmilyen formában ne keressen meg. Én éppenséggel hatalmas sajnálatot és szánalmat érzek egy ilyen egysejtű iránt,mint ő (elnézést az egysejtűektől), semmi mást nem szeretnék csak nyugalmat. Kedves Gergőm és Lászlóm,akiről hallott illetve ismer,hatalmas örömmel várják és nem biztos erőszakmentes verzióval üdvözlik ha a közelembe jön. Igazán megható,hogy még a sitten is rólam és a gyerekemről érdeklődik DE Isten a tanúm,ha a gyerekem közelébe mer jönni,kiejti a nevét,ránéz,én magam teszek róla,hogy többet nem vesz levegőt,nyugodtan veheti fenyegetésnek is!
Coli,még egyszer,utoljára
Lehet én képzelem be a dolgot de úgy érzem aktívan leráz,nem igazán tart igényt a személyemre. Az egész azért fura,mert utoljára még abban maradtunk,hogy még találkozunk. Ha az ország 2 külön pontján is vagyunk,a virtuális kommunikációt tarthatnánk,de ha nem,hát nem.
Nem tudom mit tettem,hogy olyan amilyen. Szerintem ki van fordulva magából,de ahogy más említette lehet én gondoltam másmilyennek. Lehet Asszonypajtás miatt parál... Valószínű,hogy a 9 hónapos gyerekemet és a kapcsolatomat nem fogom felrúgni,főleg nem olyanért aki 2 értelmes szóra nem méltat.
1 évig volt szerves része az életemnek,de sosem voltam barátnő,sem hasonló,én csak egy modern barát voltam. Ő nekem sokkal több volt,ha eddig nem tudta akkor most innen megtudja :) Neki is írtam,hogy nekem több kell,mint,hogy 2 hetente pár órát látom. Tudtam a játékszabályokat,erre számíthattam. Ha belepusztultam is a gondolatba de elkezdtem továbblépni,életem végéig nem erőltethettem a lehetetlent.
Számos bejegyzés szólt itt neki,talán sosem fogom megtudni,mit gondolt/gondol. De az élet ment/megy tovább.
Szép életet Coli!
Nem tudom mit tettem,hogy olyan amilyen. Szerintem ki van fordulva magából,de ahogy más említette lehet én gondoltam másmilyennek. Lehet Asszonypajtás miatt parál... Valószínű,hogy a 9 hónapos gyerekemet és a kapcsolatomat nem fogom felrúgni,főleg nem olyanért aki 2 értelmes szóra nem méltat.
1 évig volt szerves része az életemnek,de sosem voltam barátnő,sem hasonló,én csak egy modern barát voltam. Ő nekem sokkal több volt,ha eddig nem tudta akkor most innen megtudja :) Neki is írtam,hogy nekem több kell,mint,hogy 2 hetente pár órát látom. Tudtam a játékszabályokat,erre számíthattam. Ha belepusztultam is a gondolatba de elkezdtem továbblépni,életem végéig nem erőltethettem a lehetetlent.
Számos bejegyzés szólt itt neki,talán sosem fogom megtudni,mit gondolt/gondol. De az élet ment/megy tovább.
Szép életet Coli!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)