Tegnapra terveztem ezt a bejegyzést de mára sikerült,"hála" annak,hogy nem tudtam aludni éjszaka (szokásos rémálmok,elkeseredettség...) ezért itthon maradtam,hátha pihenek kicsit de eddig ez nem sikerült.
Eltűntem ismét egy időre,nagyon jól tudom...nem igazán tudom mit kellene írnom...igazat megvallva kezdek széthullani vagy legalábbis idegileg nagyon labilis vagyok,lassan magamat is kérdőre vonom,hogy ép e az elmém.
Barátok próbálnak segíteni és ez nagyon jól esik de sajnos vannak olyan esetek amikor a legnagyobb jóindulat sem elég ahhoz,hogy valaki boldoguljon vagy csak jobb kedve legyen.
Munka terén semmi változás....diákmunkákat meg lehet cse..ni,nincs sehol semmi,de igazat megvallva abban is kezdek kételkedni,hogy a mostani állapotom mellett vígan tudnák e bárhol is dolgozni.
Annyira nem tudok semmit,valaki nem tud valami irányt mutatni?!?
Sajnálom,hogy sokmindent ígértem,pl. egyes embereknek,hogy beszélek majd velük,de hol beteg vagyok,hol a leckém nézem a neten,hol a biznisszel foglalkozok. Nem mondanám,hogy ilyen elfoglaltnak kellene lennem ennyi idősen....az egészben az a legbosszantóbb,hogy az egésznek semmi kifelé mutatható eredménye sincs.
Kb. idegileg ott tartok,mint a nő a klippből...csak sajnos én nem megjátszom,mert színész vagyok hanem valóban szinte már csak keseregni tudok. Lehet AngelEmoStarból BrokenAngel-lé kellene előlépnem.
Annyira nem tudom elfogadni a múltat,bár nekem is megoldódna minden attól,hogy egy szakadékba beledobálom a sok vackot amire nem akarok emlékezni,bár ennyire egyszerű lenne,de annyira nem érti senki ezt az egészet,az a baj,hogy azt érzem nem mennék túlsokra azzal,hogy kidobálom a dolgokat...egy új élet kellene ahhoz,hogy a rémálmaimnak vége legyen,de mint tudjuk az embernek csak egy élete van,ezzel kell úgy bánni,hogy ne bánd,hogy a világrajöttél,az a baj,hogy bánom,annyira de annyira elrontottam mindent.
Néha annyira szégyellem,hogy észreveszik,hogy sírok.Pedig próbálom visszafolytani de nem megy,nagyon nem..halkan szipogok,de észrevehető...azt hiszem elkezdenék egyszer annyira sírni amennyire valóban fájnak a dolgok abba sem tudnám hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia:)
Minden véleményre kíváncsi vagyok és elfogadom de a mások felé irányuló minimális tiszteletet elvárom!
Kérlek hagyj magad után legalább egy becenevet,hogy tudjam ki voltál.
Köszönöm,AES