Pózer a húgom?!? Akkor ti mik vagytok? Mert a szememben ti vagytok azok,emohoz közötök sincs!

Hétvégén eszméltem rá,hogy ez az egész emo mozgalom mivé nőtte ki magát,és őszintén megmondva fel vagyok háborodva! Undortó amit a fiatalok művelnek,és ha olvassa egy is azok közül akikre vonatkozóan írtam lehet kommentelni,mert kíváncsi vagyok a véleményére.

Tesóm elment buliba és,mint ifjú stíluskövető abban jelent meg ami tetszik neki,megismerkedett a véletlennek köszönhetően Pincsivel aki belőtte az ő és bnője haját majd a szórakozóhelyen nagyon kedves módon lepózerozták őket. Jó,a Bea nem volt emoként öltözve csak a haja volt belőve,de miért is nem lehet egy csajnak olyan haja akkor ha nem emo?

Az emo nem arról szól,hogy aki ezt a stílust képviseli azok összetartanak? Én úgy tudtam,hogy mi nem teszünk különbséget az emberek között,de ahogy látom tévedtem. A mai képviselőinek jó része lett a legnagyobb stílusutáló és ez undorító! Miért kell valakire egyből a pózer (divat majom,köze nincs ez emohoz,csak villog vele) szót ráaggatni ha nem úgy megy buliba,mint te,hogy 10 másik emoval?!? Valaki magyarázza meg. Persze tudom már minek:) Mert beszari kis szarosok vagytok,érdekes nem nagy a szátok ha egyedül kell elmenni. Azt hittem az "emokban" több érzés koncentrálódott hiszen őket szokták a legjobban megszólni és hírdetik,hogy ők mennyire érzelmesek. Ha annyira érzelmes vagy miért bántasz más embereket?

Azért lenézni valakit,mert viszonylag új a stílusban elítélendő az én szemeben! Bátorítani kellene,segíteni neki,persze van ilyen is,köszi Pincsi(L),kedves volt tőled,hogy belőtted a húgom séróját,bár mindenki olyan lenne,mint te.

Persze lehet,hogy most valaki azt fogja mondani,hogy ki vagyok én és miért jártatom a szám. Nos én nem vagyok Pincsi(nem bántásból írom),én már idősebb vagyok,sajnos nem tehetem meg,hogy olyan ruhában és hajjal,sminkkel vonuljak,mint ő hiszen 20 vagyok,és a munkahelyről,iskolából kivágnának,és nem hiszem,hogy  a nagyszájú emók kifizetik majd helyettem a számláim. Jogos a felmerülő kérdés minek is tartom magam.....emo vagyok,de nem olyan aki elítéli azt aki szintén ezt a stílust képviseli és villogok azzal ami nekem van és neki nincs.

Pincsit tisztelem,igen,TISZTELEM! Tisztelem benne,hogy van kedve és lelkiereje reggel belőni a haját,megfelelő sminket készíteni és van kedve elgondolkozni azon,hogy milyen a stílusnak megfelelő ruhában jelenjen meg. Emellett a kinézeten kívül neki van lelke nem úgy,mint sok stílustársának. Kedves és nem él vissza a tudásával,hanem megosztja azt másokkal,lehetne tőle tanulni.

Ilyen logikával én is tarthatnák eszmefuttatást arról,hogy én mekkora szám vagyok,mert hú milyen sokan olvassák a blogom,elég sok ismert emot (vagy régebben emot) ismerek és közülük nem is egy olvassa,olvasta vagy szerepelt a blogomba....azt hiszem a jelenlegi 13 000 körüli olvasottságom kicsit többet jelent,mint az,hogy egyes 14 éves emoknak mekkora a hírnevük...Mondjuk nem értem mire verik magukat de mind1.

Nem tudom mit szólnának a kedves "emok" ha egyszer én is előkerülnék valami buliba az én ismeretségi körömmel és kihangsúlyoznám mi is vagyok. Azt hiszem kicsit komolyabban néznék ki mint egyesek:) De drágáim ami késik nem múlik,csak várjatok.

Azoknak akik normálisan viszonyultak tesómhoz azoknak köszi,a többiek bekaphatják....:D

Én nem tartom magam nagy emonak,sőt talán emonak nem is akarom nevezni magam ha ez arról szól,hogy bandába verődve pont magunkat és amit stílusnak vállaltunk azt köpjük szemen! Nem azért lettünk ezzé,mert  mi felfogjuk milyen szar amikor le emosoznak vagy amikor megkérdezik vagdosod e magad...pont mi akarunk ítélkezni mások felett? Mi akik fölött annyi szóbeszéd,ítélet van? Nem összefognunk kellene és bátorítani aki olyan,mint mi? Vagy csak az én fejemben van probléma,hogy össze kellene tartanunk? Mennyivel jobb lenne mindenkinek együtt és egy célért harcolni? Azért,hogy ne legyen több gyűlölködés elfogadjanak minket,de nézzünk a lelkünkbe! Nekünk is el kell fogadni a másikat!

Mit és a gondolat ha kevés az idő?!?

Igazából azt veszem észre magamon,hogy rengeteg hatás és aminek következtében mindenről van egy kialakult véleményem. Szeretem megosztani a gondolataimat,mert szerintem van értelmük és segíthetek vele más embereknek. A blognak köszönhetően nem egy ismerősre tettem szert akiket nagyon megszerettem,vagy akadtam olyan blogra amit olvasva elcsodálkozok azon,hogy a nálam jóval fiatalabbak között is akadnak olyanok akik értelmes,emberi és fontos érzésekről írnak.

Az időm nem engedi meg általában,hogy annyit írjak,mint amennyit szeretnék...és ez így rossz nekem,szeretek írni,szeretem,hogy olvassák és a negatív kritikákat is építően fogom fel,jó stresszlevezetés nekem ha leírhatom ami velem történik vagy gondolok....mivel van egy kis szabadidőm (ami köszönhető annak,hogy nem mentem suliba....) irkálok egy kicsit!

Összezavarodva,Broken angel

Tegnapra terveztem ezt a bejegyzést de mára sikerült,"hála" annak,hogy nem tudtam aludni éjszaka (szokásos rémálmok,elkeseredettség...) ezért itthon maradtam,hátha pihenek kicsit de eddig ez nem sikerült.

Eltűntem ismét egy időre,nagyon jól tudom...nem igazán tudom mit kellene írnom...igazat megvallva kezdek széthullani vagy legalábbis idegileg nagyon labilis vagyok,lassan magamat is kérdőre vonom,hogy ép e az elmém.

Barátok próbálnak segíteni és ez nagyon jól esik de sajnos vannak olyan esetek amikor a legnagyobb jóindulat sem elég ahhoz,hogy valaki boldoguljon vagy csak jobb kedve legyen.

Munka terén semmi változás....diákmunkákat meg lehet cse..ni,nincs sehol semmi,de igazat megvallva abban is kezdek kételkedni,hogy a mostani állapotom mellett vígan tudnák e bárhol is dolgozni.

Annyira nem tudok semmit,valaki nem tud valami irányt mutatni?!?

Sajnálom,hogy sokmindent ígértem,pl. egyes embereknek,hogy beszélek majd velük,de hol beteg vagyok,hol a leckém nézem a neten,hol a biznisszel foglalkozok. Nem mondanám,hogy ilyen elfoglaltnak kellene lennem ennyi idősen....az egészben az a legbosszantóbb,hogy az egésznek semmi kifelé mutatható eredménye sincs.

Kb. idegileg ott tartok,mint a nő a klippből...csak sajnos én nem megjátszom,mert színész vagyok hanem valóban szinte már csak keseregni tudok. Lehet AngelEmoStarból BrokenAngel-lé kellene előlépnem.

Annyira nem tudom elfogadni a múltat,bár nekem is megoldódna minden attól,hogy egy szakadékba beledobálom a sok vackot amire nem akarok emlékezni,bár ennyire egyszerű lenne,de annyira nem érti senki ezt az egészet,az a baj,hogy azt érzem nem mennék túlsokra azzal,hogy kidobálom a dolgokat...egy új élet kellene ahhoz,hogy a rémálmaimnak vége legyen,de mint tudjuk az embernek csak egy élete van,ezzel kell úgy bánni,hogy ne bánd,hogy a világrajöttél,az a baj,hogy bánom,annyira de annyira elrontottam mindent.

Néha annyira szégyellem,hogy észreveszik,hogy sírok.Pedig próbálom visszafolytani de nem megy,nagyon nem..halkan szipogok,de észrevehető...azt hiszem elkezdenék egyszer annyira sírni amennyire valóban fájnak a dolgok abba sem tudnám hagyni.