Zsolti annyira hiányzik.Azon veszem észre magam,hogyha telón beszélek vele akkor olyan boldog vagyok.Hiszen a teló sokkal jobb,mint az msn.Itt nem egy személytelen betű kupac alkotja őt hanem hallom a hangját.Szóval sokkal személyesebb.
Azon kaptam magam,hogy amint lerakom a telefont már úgy hiányzik.Leülök ide a gép elé és gondolkozok.Jön a gondolat ó már olyan régen beszéltem vele fogom magam és szinte megcsörgetem de előtte megnézek valamit.A hívás naplómat ahol azt látom nem órák teltek el csak röpke 15 perc.Hát már ennyi időt sem bírok ki nélküle?!
Tudom vannak emberek akiknek ez fura hiszen sokan sosem szerettek ennyire senkit.De mondjak egy meglepő tényt? Én egy másodpercet sem tudok nélküle lenni.Szívem szerint minden pillanatban vele lennék.Vele az én kis Bambikámmal
