Gondoltam írok egy posztot amiben szerte-szét hordom, de rájöttem az nem igazán lenne felnőttes,sem túl korrekt,úgyhogy maradnak csak az alapgondolatok.
Csalódott vagyok,mérhetetlenül. Azt hittem úgy lesz ahogy gondoltam. Most majd minden helyrejön. Egyetem, munka, eljegyzés, közös albérlet, esküvő, közös ház, gyerek, tornácon ülős esték.....
Erre minden felborult, semmi sem közös, célok nincsenek, mindenki teszi amit akar (csak én nem), könyörgések, bőgések, depresszió, önértékelés 0, veszekedések, bocsánatkérések... Ördögi kör amiből egy életre elegem van, nem lenne Árven Isten a tanúm fognám magam és elmennék olyan helyre ahol senki sem ismer és letojnám a nagyvilágot.
Magamnak kerestem megint a bajt, nem is várom, hogy sajnáljanak. Egyszerűen valahol, valakivel ezt meg kellett osztani. Barátok eltűnve, mindenki szarik a fejemre. Tudom van más dolguk is, de én még gyerek mellett is képes vagyok kapcsolattartásra ők meg semmire.... Ennyit róluk is.
Az egész nem ér egy talicska majomszart sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szia:)
Minden véleményre kíváncsi vagyok és elfogadom de a mások felé irányuló minimális tiszteletet elvárom!
Kérlek hagyj magad után legalább egy becenevet,hogy tudjam ki voltál.
Köszönöm,AES