Sosem hittem volna,hogy egy horror történetnek leszek az egyik szereplője.Egy tragédiának amilyenről az ember nem is képzelte,hogy megtörténhet.
Felkeltem az nap és a Jácint rám írt,hogy van e kedvem találkozni vele.Mondtam,hogy persze de látogassuk meg Petriket is.Kimentünk a Széchenyi térre talizni és megcsörrent a telefonom.Petrik volt az,azt mondta,hogy "Ne haragudj."Hallottam,mintha gépelne valamit de amire beleszóltam volna letette.
Mondtam a Jácintnak,hogy nagyon nagy baj van ezért elkezdtünk felfele sprintelni Petrikhez.Közbe próbáltuk hívni de nem vette föl.A házhoz érve a kaput nyitva találtuk de a lakás ajtó zárva volt ezért az ablakán másztunk be(tudtam,hogy mindig nyitva van,mesélte nem egyszer,hogy nyitva szokta hagyni,mert nem mindig veszi észre ha csöngetnek és így az ismijei bemennek inkább az ablakon).
Ami ott fogadott...leírhatatlan.Én másztam be elsőnek és a látvány.Láttam ahogy a legjobb barátom felakasztotta magát és lóg a teste a kötélen,a nyaka kitörve,mint valami horror filmben,a teste élettelen,az arckifejezése pedig...ilyent még nem láttam és nem is fogom elfelejteni soha.
Egyből összeroppantam,sírtam remegtem rám tört egy pánikroham.Jó,hogy velem volt a Jácint,nélküle lehet én sem jöttem volna ki onnan élve,lehet végeztem volna ott helyben magammal.Mondtam a Jácintnak,hogy vágjuk le,könyörgök,vágjuk le.Mondta,hogy nem szabad amíg nem értek ki a rendőrök.De látta milyen állapotban vagyok és belement.Ő fogta Petriket én pedig levágtam egy konyha késsel.Borzalmas volt.oda sem mertem nézni.Nem mertem a legjobb barátom arcára nézni,bár hiába is néztem volna,mert a könnyeimtől nem láttam.Csak vágtam a kötelet és sikerült levágnunk.
A Jácint ellenőrizte hátha él.De már nem élt.Most,hogy kicsit nyugodtabb vagyok ez egyértelmű is.Hiszen a nyakát kitörve az ember nem élhet túl semmit.
Csak sírtam fölötte de a Jácint mondta,hogy ez nem segít már rajta,hagyjam békében,mert ebből is csak baj lehet,ne piszkáljam a holttestet.Úgy tépett le Petrikemről.
Cselekedni kellet.Ő hívta akiket kell(rendőrség....)én pedig Petrik anyukáját.Tudta az anyukája valami nagy baj van,hallotta,hogy sírok,annyit tudtam kinyögni,hogy nagyon nagy baj van Petrikkel.Tudta már ekkor,hogy mi is történhetett a fiával.
Cselekedni kellet.Ő hívta akiket kell(rendőrség....)én pedig Petrik anyukáját.Tudta az anyukája valami nagy baj van,hallotta,hogy sírok,annyit tudtam kinyögni,hogy nagyon nagy baj van Petrikkel.Tudta már ekkor,hogy mi is történhetett a fiával.
A Jácint mondta menjek haza,mert így ne maradjak ott ő majd intézi a dolgokat.
Eljöttem.Egésznap csak sírtam,nem bírtam feldolgozni,még ma sem sikerült és nem is fog.A zokogás közbe elaludtam és láttam álmomba ahogy lóg a kötélen.Ezután már nem is akartam többet aludni,nem is aludtam 2 napig egy percet sem.
A történtek meg is látszottak rajtam.Az iskolában is látta mindeni valami nagy baj lehet.Elmeséltem és ők is ledöbbentek.Itt is szeretném megköszönni mindenkinek,hogy felajánlották a segítségüket,nagyon hálás vagyok.
Még ma sem vagyok olyan,mint régen és nem is leszek.Van,hogy elfekszek és csak sírok.Elég ehhez egy szó vagy egy perc nyugalom.Ha lefoglalnak akkor nincs baj de ha van egy kis nyugtom mindjárt rám jön a sírhatnék.
Erős nyugtatókat szedek,mert különben beszélni sem vagyok képes olyan rohamok gyötörnek. 
Esténként vele álmodok és beszélgetek.Lehet hülye vagyok de én hiszik benne,hogy velem van és vigyáz rám.
Barlang
Teknősbéka 
